Sárkányok tánca (30 page)

Ez már túl ékesszóló volt Dany számára, nem tudott mit válaszolni rá, de az ellenérzései nem szűntek meg.

– A rabszolgaság nem olyan, mint az eső – felelte végül. – Én már áztam meg, és el is adtak.
Nem ugyanaz.
Senki nem akarja, hogy
birtokolják.

Xaro nevetve vonta meg a vállát.

– Amikor partra szálltam gyönyörű városodban, a folyóparton megpillantottam egy embert, aki egykor vendégként járt a villámban. Egy kereskedőt, aki ritka fűszerekkel és válogatott borokkal üzletelt. Deréktól felfelé meztelen volt, leégett és hámlott a bőre, és valamilyen gödröt ásott.

– Nem gödröt, árkot, hogy a folyótól a földekre vezessük a vizet. A babültetvényeknek vízre van szükségük.

– Milyen kedves az én öreg barátomtól, hogy segít a munkában! És milyen szokatlan is egyben. Lehetséges volna, hogy nem volt szabad választása az ügyben? Nem, ez lehetetlen, hiszen Meereenben nincsenek rabszolgák!

Dany elvörösödött.

– A barátodat élelemmel és menedékkel fizetjük ki, a vagyonát viszont nem adhatom vissza. Meereennek nagyobb szüksége van babra, mint ritka fűszerekre, a babnak pedig víz kell.

– A táncosaimat is elküldenéd árkot ásni? Drága királynőm, amikor az az ember meglátott engem, térden állva könyörgött, hogy rabszolgaként vigyem magammal Qarthba.

Daenerys úgy érezte, mintha pofon vágták volna.

– Vidd hát el!

– Ha örömödre szolgál... mert neki
biztosan
örömere fog. – Xaro a királynő karjára tette a kezét. – Vannak igazságok, melyeket csakis egy barát mondhat el. Segítettem neked, amikor koldusként jöttél Qarthba, most pedig átkeltem a viharokon és a tengeren, hogy ismét segítsek. Van itt egy hely, ahol őszintén beszélhetünk?

Dany érezte a férfi ujjainak melegét.
Qarthban is ugyanilyen meleg volt az érintése,
emlékezett vissza,
egészen addig a napig amikor már nem volt rám többé szüksége.
Felállt a párnáiról.

– Gyere velem – mondta, és Xaro követte őt az oszlopok között a széles márványlépcsőig, amely a piramis tetején lévő lakosztályába vezetett.

– Ó, minden asszonyok leggyönyörúbbike – mondta a kereskedő felfelé lépdelve –, lépteket hallok a hátunk mögött. Valaki követ minket

– Csak nem az én vén lovagom ijesztett meg? Ser Barristan megesküdött, hogy megőrzi a titkaimat.

Kivezette vendégét a városra néző teraszra. Meereen felett telihold világított a fekete égbolton.

– Sétálunk? – Dany belekarolt a kereskedőbe. A levegőt betöltötte az éjszaka nyíló virágok nehéz illata. – Segítségről beszéltél. Kereskedj hát velünk. Meereennek van eladó sója és bora...

– Ghisi bora? – Xaro elfintorodott. – A tenger megad minden sót, amire Qarthnak szüksége van, de szívesen viszek olívabogyót, bármekkora mennyiségben. És olívaolajat is.

– Azt sajnos nem tudok adni, a rabszolgatartók elégették a fákat. – A Rabszolga-öböl partján évszázadok óta nőttek olajfák, de a meereeniek felégették szent ligeteiket Dany közeledésének hírére, hogy a sereget felperzselt pusztaság fogadja. – Már ültettünk újakat, de hét év kell, hogy egy olajfa teremni kezdjen, és harminc, mire igazán gazdag termést lehet róla szüretelni. Mi van a rézzel?

– Szép fém, de szeszélyes, akár az asszonyok. Az arany viszont... az arany
őszinte.
Qarth örömmel adna neked aranyat... rabszolgákért

– Meereen szabad emberek szabad városa.

– Egykor gazdag, most szegény város. Egykor kövér, most éhező város. Egykor békés, most vérben fürdő város.

A kereskedő vádjai érzékeny pontot értek. Túlságosan sok igazság volt bennük.

– Meereen újra gazdag, kövér és békés lesz, és emellett szabad is. Ha rabszolgák kellenek, keresd fel a dothrakikat.

– A dothrakik csak teremtik a rabszolgákat, de a ghisiek képezik ki őket. Ráadásul ahhoz, hogy Qarthba érjenek, a lovasuraknak át kellene hajtaniuk foglyaikat a vörös pusztaságon. Százak halnának meg, ha nem ezrek... és rengeteg ló is, a khalok ezért nem kockáztatják meg az utat. Qarth egyébként sem akar
khalasar
okat látni a falai alatt. Annak a rengeteg lónak a bűze... ne vedd sértésnek,
Khaleesi.

– A lónak becsületes szaga van, ami nem mondható el bizonyos urakról és kereskedőhercegekről.

Xaro mintha észre sem vette volna a sértést.

– Daenerys, hadd legyek veled olyan őszinte, amilyen csak egy barát lehet. Te
nem
fogod gazdaggá, kövérré és békéssé tenni Meereent. Legfeljebb a pusztulásba vezeted, mint Astaport Tudtad, hogy csatára került sor Hazzat Szarvainál? A Mészároskirály visszamenekült a palotájába, az új Makulátlanjai pedig ott rohantak mögötte.

– Ez tudott. – Barna Ben Plumm küldött neki hírt a csatáról – A yunkaik zsoldosokat béreltek fel, és két új-ghisi légió harcolt az oldalukon.

– Az a kettő nemsokára négy lesz, aztán tíz. Yunkai küldöttek utaztak Myrbe és Volantisba, hogy még több kardot béreljenek fel. A Macska Kompániáját, a Hosszú Lándzsákat, a Szélfúttákat. Azt beszélik, a Bölcs Mesterek még az Arany Kompániát is megfizették.

Bátyja, Viserys egy alkalommal együtt lakomázott az Arany Kompánia kapitányaival abban a reményben, hogy megnyerheti őket az ügyének. Dany akkor még csak kislány volt, de jól emlékezett rá.

– Nekem is vannak zsoldosaim.

– Két kompánia. A yunkaik húszat küldenek ellened, ha kell. És ha elindulnak, nem fognak egyedül jönni. Tolos és Mantarys már rábólintott a szövetségre.

Ezek nagyon rossz hírek voltak. Daenerys szintén küldött követeket Tolosba és Mantarysba, hátha talál új barátokat nyugaton, akikkel ellensúlyozni tudja a déli Yunkai agresszióját, de az emberei nem tértek vissza.

– Meereen szövetséget kötött Lhazarral.

A férfi ezen csak kuncogott.

– A dothraki lovasurak
bárányembereknek
nevezik a lhazariakat. Amikor megnyírod őket, csak bégetnek. Nem harcos nép.

Még egy félénk barát is jobb a semmilyennél.

– A Bölcs Mesterek követhetnék a példájukat. Egyszer már megkegyelmeztem Yunkainak, de ezt a hibát nem követem el még egyszer. Ha meg mernek támadni, a földig rombolom Sárga Városukat.

– És amíg te ezt teszed, drágaságom, Meereen szépen fellázad a hátad mögött. Ne légy vak a téged fenyegető veszedelemre, Daenerys. Az eunuchjaid kitűnő katonák, de túl kevesen vannak ahhoz, hogy szembeszálljanak azzal a haderővel, amit Yunkai fog ellened küldeni Astapor eleste után.

– A felszabadítottjaim... – kezdte Dany.

– Ágyasrabszolgák, borbélyok és téglavetők nem tudnak csatákat nyerni.

Dany reménykedett, hogy a kereskedő ebben téved. A felszabadítottak nemrég még valóban fegyelmezetlen csürhe volt, de azóta kompániákba szervezte a harcképes férfiakat, és utasította Szürke Férget, hogy faragjon belőlük katonát.
Hadd gondoljon csak amit akar.

– Ha elfelejtetted volna, vannak
sárkányaim.

– Valóban? Qarthban ritkán lehetett téged úgy látni, hogy ne ült volna egy sárkány a válladon... ám most úgy látom, ez a formás váll ugyanolyan makulátlan és csupasz, mint az édes kis kebled.

– A sárkányaim megnőttek, a vállam maradt a régi. Messzire repülnek vadászni. –
Hazzea, bocsáss meg.
Azon gondolkodott, vajon mennyit tudhat Xaro, miféle pletykákat hallott. – Ha nem hiszed, érdeklődj Astapor Bölcs Mestereinél a sárkányaimról. –
Láttam az egyik rabszolga-kereskedő szemét kifolyni az arcára. –
Mondd csak, öreg barátom, miért jöttél el hozzám, ha nem kereskedni akarsz?

– Ajándékot hoztam szívem királynőjének.

– Hallgatlak. –
Ezúttal milyen csapdát eszeltél ki
?

– Az ajándékom az, amiért Qarthban könyörögtél nekem. Hajók. Tizenhárom gálya várakozik az öbölben. A tieid, ha kéred őket. Hoztam neked egy flottát, hogy hazavigyen téged Westerosba.

Egy flotta.
Ez jóval több volt, mint amiben reménykedni mert, így gyanakodva fogadta. Xaro Qarthban felajánlotta neki harminc hajóját... egyetlen sárkányért cserébe.

– Milyen árat kérsz a hajóidért?

– Semmilyet Már nem vágyom sárkányokra. Amikor a
Selyem-felhő
m fedélzetén idefelé tartottam, láttam, milyen munkát végeztek Astaporban. A hajók a tieid, drága királynőm. Tizenhárom gálya, természetesen az evezősökkel együtt

Tizenhárom. Hát persze.
Xaro egyike volt a Tizenhármaknak. Nem kétséges, meggyőzte társait, hogy mindannyian adjanak egy-egy hajót Túlságosan jól ismerte már a kereskedőherceget; semmiképp sem vált volna meg tizenhárom
saját
hajójától.

– Megfontolom. Ellenőrizhetem a hajókat?

– Egyre gyanakvóbb vagy, Daenerys.

Mindig.

– Egyre bölcsebb vagyok, Xaro.

– Vizsgáld meg őket kedved szerint. Ha meg vagy elégedve, esküdj meg nekem, hogy haladéktalanul elhajózol Westerosra, és a hajók máris a tieid. Esküdj meg a sárkányaidra, a hétarcú istenedre és őseid hamvaira, aztán menj.

– És ha úgy döntök, hogy várok még egy évet, vagy netán hármat?

Xaro arcára gyászos kifejezés költözött.

– Az nagyon elszomorítana, szívem boldogsága... mert bár fiatalnak és erősnek tűnsz, nem fogsz sokáig élni. Itt nem.

Egyik kezével elhúzza előttem a mézesmadzagot
,
a másikkal megmutatja a korbácsot.

– A yunkaik nem olyan félelmetesek.

– Nem csak a Sárga Városban vannak ellenségeid, óvakodj a hideg szívű és kék ajkú emberektől! Két hete sem távoztál Qarthból, amikor Pyat Pree és három másik boszorkánymester elindult utánad Pentosba.

Danyt a hír nem ijesztette meg, sokkal inkább mulattatta.

– Akkor szerencse, hogy kitérőt tettem. Pentost egy fél világ választja el Meereentől.

– Ez igaz – ismerte el a férfi –, előbb vagy utóbb azonban eljut hozzájuk a Rabszolga-öböl királynőjének híre.

– Rám akarsz ijeszteni? Tizennégy évig félelemben éltem, nagyuram. Mindennap reszketve ébredtem, és minden éjjel rettegve aludtam el... de a félelmeim megszűntek azon a napon, amikor kiléptem a tűzből. Jelenleg csupán egyetlen dologtól tartok.

– És mi lenne az, szívem királynője?

– Lehet, hogy csak fiatal, ostoba lányka vagyok – mondta Dany, és lábujjhegyre állva csókot nyomott a kereskedő arcára –, de olyan ostoba nem lehetek, hogy elmondjam neked. Az embereim átvizsgálják a hajóidat, utána megkapod a válaszom.

– Ahogy óhajtod. – Xaro könnyedén megérintette Dany meztelen mellét, úgy suttogta: – Hagyd, hogy maradjak, és meggyőzzelek.

Egy pillanatra kísértésbe esett. Talán a táncosok mégis felkeltették a vágyát.
Becsukhatnám a szemem, és azt képzelhetném, hogy ő Daario.
Egy álom-Daario sokkal biztonságosabb volna, mint a valódi. Ám gyorsan félre is söpörte a gondolatot.

– Nem, nagyuram. Köszönöm, de inkább nem. – Ellépett a férfi mellől. – Talán majd egy másik éjszakán.

– Egy másik éjszakán. – A kereskedő szája szomorúan görbült lefelé, de a szemében inkább látszott megkönnyebbülés, mint csalódottság.

Ha sárkány volnék, átrepülhetnék Westerosra,
gondolta Daenerys, miután Xaro távozott.
Nem lenne szükségem rá és a hajóira.
Azon gondolkodott, hány ember fér el tizenhárom gályán. Három kellett hozzá, hogy őt és a
khalasarját
áthozzák Qarthból Astaporba, de ez még azelőtt volt, hogy szert tett nyolcezer Makulátlanra, ezer zsoldosra és a felszabadítottak tömegére.
És mihez kezdjek a sárkányokkal?

– Hol vagy, Drogon? – suttogta halkan. Egy pillanatra szinte látta maga előtt, ahogy átszeli az eget, fekete szárnya eltakarja a csillagokat

Hátat fordított az éjszakának, és az árnyékban várakozó Barristan Selmyre nézett.

– A bátyám egyszer mondott nekem egy westerosi találós kérdést. Ki az, aki mindent hall, mégsem jegyez meg semmit?

– A Királyi Testőrség lovagja – felelte ünnepélyes hangon Selmy.

– Hallottad Xaro ajánlatát?

– Igen, felség. – Az idős lovagnak sikerült megállnia, hogy ne Dany csupasz mellét nézze beszéd közben.

Ser Jorah nem fordította volna el a tekintetét. Nőként szeretett, míg Ser Barristan csak a királynőt látja bennem.
Mormont besúgó volt, minden lépéséről jelentést tett westerosi ellenségeinek, ám jó tanácsokkal is szolgált.

– Mit gondolsz erről az egészről? Mit gondolsz róla?

– Róla nem sokat vagy még annál is kevesebbet. A hajók viszont... felség, ezekkel a hajókkal még az év vége előtt hazatérhetnénk.

Danynek sosem volt otthona. Braavosban volt egy vörös ajtós ház, de ez minden.

– Őrizkedj az ajándékot hozó qarthiaktól, különösen a Tizenhármak kereskedőitől Csapdát szimatolok. Talán a hajók korhadnak, vagy...

– Ha nem állnák a tengert, el sem jutottak volna idáig Qarthból – mutatott rá Ser Barristan –, de felséged jól tette, hogy ragaszkodott az átvizsgálásukhoz. Hajnalban magam megyek oda Groleo admirálissal, a kapitányaival és két tucat tengerésszel. A hajók minden hüvelykjét alaposan átnézzük.

Jó ötletnek tűnt.

– Rendben, majd intézkedj.

Westeros. Otthon.
Viszont ha elmegy, mi lesz a városával?
Meereen soha nem volt a te városod,
suttogta bátyja hangja.
A te városaid a tenger túlsó partján vannak. Ott a te Hét Királyságod, ahol az ellenségeid várnak. Arra születtél, hogy vérrel és tűzzel szolgáld őket!

Ser Barristan megköszörülte a torkát.

– Ez a boszorkánymester, akiről a kereskedő beszélt...

– Pyat Pree. – Dany megpróbálta felidézni az arcát, de csak az ajkára emlékezett. A boszorkánymesterek bora teljesen kékre festette. – Ha egy boszorkánymester varázslata képes lenne megölni, mostanra már rég halott lennék. Hamuvá égettem a palotájukat. –
Drogon megmentett, amikor el akarták szívni az életerőmet. Drogon mindegyiket porrá égette.

– Ahogy gondolod, felség. Azért figyelni fogok.

Daenerys arcon csókolta a lovagot.

– Tudom. Gyere, menjünk vissza a lakomára.

Másnap reggel reményekkel telve ébredt, először azóta, hogy a Rabszolga-öbölbe érkezett. Daario nemsokára újra mellette lesz, és együtt hajóznak át Westerosba.
Haza.
Egyik fiatal túsza hozta neki a reggelit, egy gömbölyded, szégyenlős, Mezzara nevű lány, akinek az apja Merreq piramisát uralta. Dany boldogan megölelte, és csókkal köszönte meg a kiszolgálást.